I hate you! ¤2

Nem hiszem el, az a JunHyung lenne, akivel én évekig egy iskolába jártam. Hatodik osztályban változtatta meg a nevét. Ő volt az, akit a legjobban utáltam. Néha megtépett, volt amikor csak szavakkal bántott. Soha nem utáltam még annyira embert, mint akkor őt. Soha nem felejtem el, amit tett. Megváltoztatta az egész életem. És a legrosszabb az volt, hogy én még a bántalmazások ellenére is kedveltem...nagyon. Megmagyarázhatatlan érzések kavarogtak bennem. Ennyi év után is kihozza ezt belőlem?

- Milyen JunHyung? Yong? - kérdeztem idegesen.
- Igen. Miért?
- Csa..csak kérdeztem. - hát tényleg ő lenne az...

A koncert elég jó volt, ügyesek voltak. Csak egy dolog zavart...ő. Nem hiszem el, hogy megint "összefutottunk".
Már lehetett 1 óra, hiszen mindenki hazafelé ballagott. Mi is elindultunk, és mivel kocsival voltunk, haza is értünk hamar. Leparkoltam a garázsban, amíg Mi-ja bement a házba. Miután végeztem, én is besétáltam, majd a fürdőszobába siettem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a hálóingemben bebújtam párom mellé az ágyba. Adtam arcára egy puszit, majd elaludtam...volna, ha nem törném még mindig a fejem. Miért kellett nekem elmennem arra a koncertre? Csak felidézte a régi érzéseket. De ez volt az utolsó, hogy találkoztunk, remélem.




Reggel, amikor felkeltem, már hangokat hallottam, biztos a szakács elkészítette a reggelinket. Kiballagtam az étkezőbe, és csodálkozva figyeltem, ahogy Changsun ügyködik a konyhában.

- Mit csinálsz? - lépdeltem mellé.
- Reggelit. - adott puszit.
- Azt látom. De hogy-hogy te? - ültem az asztalhoz.
- Meg akartalak lepni.
- Hát sikerült. - nevettem. - Mit csináltál?
- Nem fogod elhinni.
- Na?
- Szendvicset. - hozta elém, az ételt.
- Ügyes vagy. - kuncogtam.
- Tudom. - csókolt meg. - Milyen volt a koncert?
- J...jó.
- Mi a baj?
- Semmi, nincs semmi.
- Biztos?
- Igen. - mosolyogtam biztatóan.

Miért jár még mindig a fejemben JunHyung mosolya? 

I hate you! ¤1

Sosem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen életem lesz. Azt hittem, egyedül fogok meghalni 45 macskával a nyakamban, de nem így történt. Boldog házasságban élek lassan egy éve már. A férjem az egyik szöuli szállodalánc igazgatójának fia. Nagyon szerencsém volt vele, igazán szeretjük egymást. A szüleim nem nagyon örültek annak, hogy 21 éves létemre már megállapodom, de azt mondták, amíg boldog vagyok, addig ők is azok.
Éppen kint ücsörögtem a kerti parkban, amikor Changsun jött ki hozzám. Leült mellém és kezét átdobta vállamon.

- Se-ri, jövő hónapban lesz az évfordulónk. - kezdi el mondandóját.
- Igen. - mosolygok rá.
- Hova szeretnél menni? Étterem?
- Nekem megfelel. - nyomtam egy apró puszit arcára.
- Figyelj...
- Mondd. - fordultam felé.
- Tudod, a húgom Mi-ja nagyon szereti a Beast-et. Van két jegye a ma esti koncertre, és tudod, hát nekem...nem a kedvenceim....
- Menjek el vele?
- Megtennéd?
- Persze.
- Köszönöm. - csókolt szájon. - Ma estére itt alszik nálunk, szerintem már itt is van, megyek megnézem.

Mi-ja egy nagyon kedves tinilány. Ha jól tudom 16-17 éves lehet, és odavan a Beast-ért.  Néha nagyon jól elbeszélgetünk, de ritkán találkozunk.Bementem, hátha itt van már és megbeszéljük az estét.

- Se-ri unnie, szia. - köszönt a lány.
- Szia Mi-ja. Hogy vagy?
- Jól, köszi. Akkor te jössz ma velem, igaz?
- Igen. Ha nem baj.
- Persze, hogy nem! - nevetett.

Nagyon jó stílusa van öltözködésileg. Persze attól, hogy ilyen családhoz kerültem, én sem változtam meg. Még mindig az a deszkás csaj vagyok, aki ez előtt is voltam, csak megtanultam, hogy milyen alkalomra mit kell felvenni. Régen Changsun szülei mindig meg akartak változtatni, de nem sikerült nekik. Néha még most is felhozzák az öltözködési szokásaim.

***

- Unnie, te mit veszel fel? - kérdezi már estefelé Mi-ja.
- Szerintem a szokásost. - mutatom fel neki a bő pólómat, és a térdig érő farmerom. - Mit szólsz?
- Tökéletes. - nevet. - Én ezt. - vesz elő a táskájából egy hosszú szakadtas farmert és egy feszülős pólót.
- Oké, akkor öltözz fel, és 10 perc múlva indulunk, oké?
- Oké. - mosolyog rám, majd elindul ruháival a fürdőbe.

6 perc múlva már készen is voltunk mind a ketten, így kicsit korábban el tudtunk indulni a helyszínre.
Még alig volt valaki, így az első sorba kerültünk Mi-ja-val.

- Tudod a tagokat unnie?
- Nem, nem nagyon. - nevettem kínosan. Nem ismertem őket annyira.
- Na, akkor majd amikor bevonulnak, akkor felsorolom őket neked, még nem lesz akkora hangzavar.
- Köszi. - mosolyogtam rá hálásan.

Lassan mindenki beért, és az egész stadion telítve volt sikoltozó rajongókkal. A fények elaludtak és hat fiú lépett fel a színpadra, és Mi-ja egyből sorolni kezdte. "Doo-joon, Dong-woon, Gi-kwang, Yo-seob, Hyun.seung , Jun-hyung."

Azt mondta....JunHyung? Az a JunHyung?